Skip to main content

Húsvét – A Nyúl szimbolikája

A tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap a keresztény világ
legnagyobb ünnepe. A Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékező Húsvét időszaka
egybeesik az ősi természeti népek rituális tavaszköszöntő szertartásaival. Az egyik „összekötő kapocs”
a kétféle ünnepkör között a Nyúl, mint állatszimbólum. Cikkünk bemutatja, hogyan jelenik ez meg a
különböző kultúrákban.

„Házikó a hegyoldalban, füves zugban elvan ott,
Ajtó-ablak tárva-nyitva, belátnak a csillagok,
Beléphet a félős nyuszi, beléphetnek a szelek,
Akik élő extázisban járják körül a hegyet.”
G.W. Russel, ír költő

Bizáncban a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett.
A Mária lábainál ábrázolt fehér nyúl a keresztény szimbolika szerint azt jelképezi, hogy a Szűz
legyőzte a testiség vágyait.
A nyúl, mint termékenység-szimbólum egyszerre jelképezi a periodikusan változó halált és
újjászületést. (Többek közt ezért lett a keresztényeknél a húsvéti feltámadás jelképe.)
Az angolszász "Húsvét" (Easter) szó eredete a kereszténység előtti Eostre szóra vezethető vissza,
legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. De ki is volt ez az Eostre? Eostre
istennőt, a tavasz és a termékenység úrnőjét Bede szerint a legtöbbször nyúlfejjel ábrázolták, vagyis a
húsvéti nyúl pogány őse lehetett.
A termékenység másik ismert szimbóluma a tojás, a tisztaság, a termékenység és elsősorban az élet,
az újjászületés jelképe. Bede története szerint az istennő kedvenc madarát nyúllá változtatta, hogy
ezzel is a gyerekeket szórakoztassa. A madárból lett nyúl azonban hamarosan színes tojásokat tojt, s
a tojásokat az istennő a gyerekeknek adta.
Amerikában sok helyen gyújtanak tavasztüzeket, azt mondják, a házinyúl virágokat éget, ebből csinál
festéket a tojásokhoz.
Észak-amerikai indián kultúrákban a fény állata, a vizek és szelek ura. Jellemzője az éles ész,
elpusztítja az ember ellenségét a kígyót.
Egyiptomban Thot isten és az isteni kontempláció kifejezője.
Kínában feminin princípium, a jin állata, a császárné emblémája. A kínai horoszkóp negyedik állata, s a
legszerencsésebb jegynek tartják, mert kedvességet, bölcsességet, nyugalmat és életörömöt, de
hanyagságot is jelent. A fehér nyúl az istenség, a piros a jó szerencse, a béke és a virágzás, a fekete a
sikeres uralkodás. A taoista filozófusok tanításában a nyúl készíti a halhatatlanság elixírjét. Vagy a
Holdon vagy egy fügefa árnyékában dolgozik, ahol egy mozsárban töri össze az alkotóelemeket. A
kínaiak a nyúl epéjét használták fel kardkészítéshez, hogy erőt adjon a fémnek. A hagyomány szerint
teliholdkor a mezőre sereglenek a nyulak, ezért a Hold közvetítőjének tekintik.

Ha van holdbeli rangsor, akkor biztosan a nyúlé az elsőség a majáktól a keltákig, és Perzsiától Kínáig.
A nyulat, vagy legalább a nyomait nagyon sokan vélik felfedezni a Holdon, a világ minden részében.
Az aztékoknál a Hold maga is nyúl alakban jelenik meg: az újjászületés, megfiatalodás kifejezője.
Az algonkin indiánok nemcsak egy országot vagy félszigetet ajándékoztak a nyúlnak, hanem az egész
világot. Más szavakkal, a világ urát, a nagy Manitut fehér vadnyúl alakjában képzelték el. Mint a világ
legtöbb népe, az algonkinok is azt mondják, hogy a teremtés előtt nem volt semmi, csak víz, a nagy
világóceán. Egyszer csak elrepült egy kacsapár a víz fölött, és leejtettek a csőrükből néhány
fadarabkát. Ezután sorban megjelent a többi állat, de nem találtak maguknak szilárd földet, hogy
megtelepedjenek. Akik tudtak, csatlakoztak a kacsákhoz, lebuktak, és újabb fadarabokat hoztak a
felszínre. Így épült meg a hatalmas tutaj, ami a föld. Hogy kényelmesebb legyen, a nagy Manitu
rászórt egy kis homokot a tutajra. Ezért tudnak kukoricát termelni az algonkinok. Manitu egy fehér
nyúl formájában még mindig dolgozik, egyre nagyobbítja a tutajt, hogy az algonkinok nagyobb
területen vadászhassanak. Néha nekiütközik a tutajnak, ilyenkor földrengés van.
Indiában a nyúl az önfeláldozásáról híres. A Sasa-dzsátaka (316) elmondja, hogy egyszer Indra
bráhmana alakban adományt kért a nyúltól. A nyúl így szólt: „Bráhmana, jól tetted, hogy hozzám
jöttél ételért. Ma olyan adományt adok neked, amilyet még soha nem kaptál, és nem kell
megszegned az erkölcsi törvényt sem: nem veszed el egy állat életét sem. Szedj rőzsét, és gyújts
tüzet, én majd beugrom a lángok közé, és amikor a testem megsült, kényelmesen megeheted.”
Misztikus erejénél fogva Indra azonnal odaparancsolt egy lobogó tüzet, amelybe a nyúl be is ugrott, a
lángok azonban egyetlen szőrszálát sem perzselték meg. A nyúl megkérdezte: „Bráhmana, ez a tűz
jéghideg, mit jelentsen ez?” „Ez azt jelenti, hogy én nem bráhmana vagyok, hanem maga Indra.
Próbára tettelek, és kiálltad a próbát. Az egész világban el fog terjedni a híred.” Ekkor Indra
összenyomott egy hegyet a markában, és az így kapott lével nyulat festett a holdra, majd visszatért a
mennybe.
Számos afrikai legendában pedig a fehér nyúl feketévé változik át, vagyis boszorkánnyá. Dél-Afrikában
úgy tudják, egyszer a hold elküldött egy bogarat az emberekhez, ezzel az üzenettel: „Ahogyan én
meghalok és újra élek, nektek is meg kell halnotok, és újra éltek.” A bogár sietett az üzenettel, és
közben találkozott a nyúllal, aki megkérdezte: „Hová sietsz?” A bogár felelt: „A Hold küldött az
emberekhez, hogy megmondjam nekik, ahogyan ő meghal és újra él, nekik is meg kell halniuk, és újra
élnek.” A nyúl azt mondta: „Te nem vagy elég gyors, majd én megyek.” A nyúl azonban fele úton
elfelejtette, mit üzent a Hold, és ezt mondta az embereknek: „A Hold azt üzeni, ahogyan ő meghal és
elpusztul, nektek is meg kell halnotok, és örökké halottak lesztek.” Amikor a Hold megtudta,
mérgében felkapott egy fadarabot, és hozzávágta a nyúlhoz, azóta hasadt a nyúl felső ajka. A nyúl
sem maradt rest, össze-vissza karmolta a Holdat: ezeket a sötét foltokat látjuk a Holdon.
A görög-római mitológiában egyrészt fürgesége miatt hírvivő Hermész állata, másrészt a
termékenységet fejezi ki ebben az értelemben, ahol Aphrodité attribútuma. Erószt (Cupidót) is
gyakran ábrázolják nyúllal. Hekaté kísérője, aki a keresztutakat kísérti és a boszorkányság mestere.
A boszorkányt, de még a nyulait is rettegve tisztelték, főleg Thesszáliában. A nyúl gyorsasága jól jött a
boszorkánynak, ha üldözték, bár éppen Thesszáliában olyan volt a híre, hogy inkább előle
menekültek. Hogy az állatait megvédelmezze, elhíresztelte, hogy aki nyúlhúst eszik, az megőrül, vagy
legalább is depressziós lesz – akkori szóhasználattal melankolikus. A hiedelem máig is kísért, sokan
ódzkodnak a nyúlhústól, nehogy melankóliába essenek. Mások azért kerülik, mert a nyúl gyáva állat,
és a húsa közvetíti ezt a gyávaságot.

Leginkább Angliában maradtak fenn ezek a nyúl-bölcsességek, pl. ha egy mezei nyúl beszalad a
faluba, hamarosan tűz lesz. Baljós, ha keresztezi valakinek az útját. Ilyenkor a terhes asszony
kiszakított egy darabot a ruhájából, nehogy nyúlszájú gyermeke szülessen. Halászok nem mentek ki a
tengerre, ha átszaladt előttük egy nyúl, és ha már kint voltak a vízen, a nyúl szót nem volt szabad
kiejteni. Különösen rosszat jelentett a fehér nyúl, többnyire bányaomlást. Ebből arra gondolhatnánk,
hogy ez valami újabb hagyomány, hiszen a nyulak közül csak az angóra fehér, de nem. Úgy tudták,
hogy a közönséges nyúl ezer évig is elél, ha el nem kapja a farkas, vagy le nem lövik, persze teljesen
megőszül. A kelták számára baljós volt minden fehér állat; néha a halottak fehér galambok vagy
nyulak formájában jártak vissza kísérteni. Leicestershire-ban él még egy hagyomány, talán egy
pogány nyúláldozat emléke. Tésztában sütött nyulat készítenek, elviszik a templomba, és a pap
megáldja. Hare pie-nak nevezik ezt az ételt.
A kereszténység előtti Európában is feltűnt közmondásos termékenysége, meg a szokatlan tavaszi
viselkedése, ezért gabonaszellemként is tisztelték. Nagy szükség volt rá a szerelmi varázslásban is. A
szerelmes legény vagy lány nyulat rajzolt, és egy kis fűcsomóval együtt megégette, mondván, így égj
te is a szerelem tüzében. A meddő asszonyokkal nyúlhúst etettek. Kólika, reuma és általában minden
szerencsétlenség ellen nyúllábat hordoztak magukkal az emberek. A híres angol naplóíró, Samuel
Pepys írja a 16. század végén, hogy egyszer kólikája volt, vagy alaposan elrontotta a gyomrát, és
valaki adott neki egy nyúllábat: „Különös, hogyan működik a képzelőerő, de alig fogtam meg, azonnal
meggyógyultam, és jól vagyok azóta is.”
E rövid, a teljesség igénye nélkül készült áttekintés után talán kicsit más szemmel nézzük az ünnepi
készülődés során fontos szerephez jutó Húsvéti Nyulat, tisztábban látjuk jelentőségét és értékeljük
jelenlétét mai világunkban.

Dátum

2021 ápr 05
Lejárt!

Típusok

1 - Eseti esemény,
3 - Kiemelt esemény

Helyszín

Rákoskerti Művelődési Ház
QR-kód