Új kulturális gasztronómiai sorozatot indítunk április 19-én a Csaba Házban, amelynek első része a kávé és a csokoládé hazai történetéről szól.
A kávé ma mindennapjaink része, pedig keletről érkezett a magyar kultúrába, a kora újkori oszmán uralom idején honosodott meg. Amikor az oszmán hódítókat sikerült elűzni Magyarországról, a kávét már többen ismerték, az első kávéház jellegű italmérések megszokottá váltak a volt hódoltság területén. A 19. század elején kávéházba járni már társasági esemény volt. Központi fűtés és világítás még nem volt, a közösségi térként is funkcionáló kávézókban kellemesebb körülmények között lehetett enni, inni, olvasni, biliárdozni. A Monarchia éveire a kávéházi kultúra teljesen meghonosodott Budapesten, a főváros híres lett kávéházairól. Asztaltársaságok alakultak ki, törzshelyek jöttek létre, egyre többféle kávét lehetett kóstolni. Fontos említeni Illy Ferencet, aki ugyan Olaszországban csinált karriert, de temesvári magyar volt. Ő tekinthető a ma oly népszerű presszókávé atyjának.
Aki viszont az édesebb ízeket szerette, a csokoládét kóstolgatta. A kakaóbabból készült finomság Amerikából indulva hódította meg Európát, ahol egyébként szakrális jelentősége is volt a spanyol hódítás előtt. A spanyol királyi udvar után hamarosan máshol is megjelent, folyékony, majd pedig szilárd formában is népszerűvé vált előkelőbb körökben, hogy aztán idővel megérkezzen Magyarországra is, ahol folytatta sikertörténetét, létrejöttek a magyar termékek, például a macskanyelv.
Martin Imre vendéglős és Katona Csaba történész a kávé és a csokoládé históriáját foglalja össze előadásában, de természetesen mindezt finomságok kóstolása teszi teljessé:
- Szaharai forrázott kávé 100% arabica – 85 % kakaóbab tartalmú fekete csokoládé
- Espresso „Retro Italiano” 100% arabica – 70 % kakaóbab tartalmú narancsos étcsokoládé
- Nicaraguai dohány kávé – Mandulás tejszínes csokoládé
- Bécsi melange – „Magyar Értéktár” Szerencsi konyakmeggy bob-bon
