
Húsvét – A Nyúl szimbolikája
A tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap a keresztény világ
legnagyobb ünnepe. A Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékező Húsvét időszaka
egybeesik az ősi természeti népek rituális tavaszköszöntő szertartásaival. Az egyik „összekötő kapocs”
a kétféle ünnepkör között a Nyúl, mint állatszimbólum. Cikkünk bemutatja, hogyan jelenik ez meg a
különböző kultúrákban.
„Házikó a hegyoldalban, füves zugban elvan ott,
Ajtó-ablak tárva-nyitva, belátnak a csillagok,
Beléphet a félős nyuszi, beléphetnek a szelek,
Akik élő extázisban járják körül a hegyet.”
G.W. Russel, ír költő
Bizáncban a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett.
A Mária lábainál ábrázolt fehér nyúl a keresztény szimbolika szerint azt jelképezi, hogy a Szűz
legyőzte a testiség vágyait.
A nyúl, mint termékenység-szimbólum egyszerre jelképezi a periodikusan változó halált és
újjászületést. (Többek közt ezért lett a keresztényeknél a húsvéti feltámadás jelképe.)
Az angolszász "Húsvét" (Easter) szó eredete a kereszténység előtti Eostre szóra vezethető vissza,
legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. De ki is volt ez az Eostre? Eostre
istennőt, a tavasz és a termékenység úrnőjét Bede szerint a legtöbbször nyúlfejjel ábrázolták, vagyis a
húsvéti nyúl pogány őse lehetett.
A termékenység másik ismert szimbóluma a tojás, a tisztaság, a termékenység és elsősorban az élet,
az újjászületés jelképe. Bede története szerint az istennő kedvenc madarát nyúllá változtatta, hogy
ezzel is a gyerekeket szórakoztassa. A madárból lett nyúl azonban hamarosan színes tojásokat tojt, s
a tojásokat az istennő a gyerekeknek adta.
Amerikában sok helyen gyújtanak tavasztüzeket, azt mondják, a házinyúl virágokat éget, ebből csinál
festéket a tojásokhoz.
Észak-amerikai indián kultúrákban a fény állata, a vizek és szelek ura. Jellemzője az éles ész,
elpusztítja az ember ellenségét a kígyót.
Egyiptomban Thot isten és az isteni kontempláció kifejezője.
Kínában feminin princípium, a jin állata, a császárné emblémája. A kínai horoszkóp negyedik állata, s a
legszerencsésebb jegynek tartják, mert kedvességet, bölcsességet, nyugalmat és életörömöt, de
hanyagságot is jelent. A fehér nyúl az istenség, a piros a jó szerencse, a béke és a virágzás, a fekete a
sikeres uralkodás. A taoista filozófusok tanításában a nyúl készíti a halhatatlanság elixírjét. Vagy a
Holdon vagy egy fügefa árnyékában dolgozik, ahol egy mozsárban töri össze az alkotóelemeket. A
kínaiak a nyúl epéjét használták fel kardkészítéshez, hogy erőt adjon a fémnek. A hagyomány szerint
teliholdkor a mezőre sereglenek a nyulak, ezért a Hold közvetítőjének tekintik.
Ha van holdbeli rangsor, akkor biztosan a nyúlé az elsőség a majáktól a keltákig, és Perzsiától Kínáig.
A nyulat, vagy legalább a nyomait nagyon sokan vélik felfedezni a Holdon, a világ minden részében.
Az aztékoknál a Hold maga is nyúl alakban jelenik meg: az újjászületés, megfiatalodás kifejezője.
Az algonkin indiánok nemcsak egy országot vagy félszigetet ajándékoztak a nyúlnak, hanem az egész
világot. Más szavakkal, a világ urát, a nagy Manitut fehér vadnyúl alakjában képzelték el. Mint a világ
legtöbb népe, az algonkinok is azt mondják, hogy a teremtés előtt nem volt semmi, csak víz, a nagy
világóceán. Egyszer csak elrepült egy kacsapár a víz fölött, és leejtettek a csőrükből néhány
fadarabkát. Ezután sorban megjelent a többi állat, de nem találtak maguknak szilárd földet, hogy
megtelepedjenek. Akik tudtak, csatlakoztak a kacsákhoz, lebuktak, és újabb fadarabokat hoztak a
felszínre. Így épült meg a hatalmas tutaj, ami a föld. Hogy kényelmesebb legyen, a nagy Manitu
rászórt egy kis homokot a tutajra. Ezért tudnak kukoricát termelni az algonkinok. Manitu egy fehér
nyúl formájában még mindig dolgozik, egyre nagyobbítja a tutajt, hogy az algonkinok nagyobb
területen vadászhassanak. Néha nekiütközik a tutajnak, ilyenkor földrengés van.
Indiában a nyúl az önfeláldozásáról híres. A Sasa-dzsátaka (316) elmondja, hogy egyszer Indra
bráhmana alakban adományt kért a nyúltól. A nyúl így szólt: „Bráhmana, jól tetted, hogy hozzám
jöttél ételért. Ma olyan adományt adok neked, amilyet még soha nem kaptál, és nem kell
megszegned az erkölcsi törvényt sem: nem veszed el egy állat életét sem. Szedj rőzsét, és gyújts
tüzet, én majd beugrom a lángok közé, és amikor a testem megsült, kényelmesen megeheted.”
Misztikus erejénél fogva Indra azonnal odaparancsolt egy lobogó tüzet, amelybe a nyúl be is ugrott, a
lángok azonban egyetlen szőrszálát sem perzselték meg. A nyúl megkérdezte: „Bráhmana, ez a tűz
jéghideg, mit jelentsen ez?” „Ez azt jelenti, hogy én nem bráhmana vagyok, hanem maga Indra.
Próbára tettelek, és kiálltad a próbát. Az egész világban el fog terjedni a híred.” Ekkor Indra
összenyomott egy hegyet a markában, és az így kapott lével nyulat festett a holdra, majd visszatért a
mennybe.
Számos afrikai legendában pedig a fehér nyúl feketévé változik át, vagyis boszorkánnyá. Dél-Afrikában
úgy tudják, egyszer a hold elküldött egy bogarat az emberekhez, ezzel az üzenettel: „Ahogyan én
meghalok és újra élek, nektek is meg kell halnotok, és újra éltek.” A bogár sietett az üzenettel, és
közben találkozott a nyúllal, aki megkérdezte: „Hová sietsz?” A bogár felelt: „A Hold küldött az
emberekhez, hogy megmondjam nekik, ahogyan ő meghal és újra él, nekik is meg kell halniuk, és újra
élnek.” A nyúl azt mondta: „Te nem vagy elég gyors, majd én megyek.” A nyúl azonban fele úton
elfelejtette, mit üzent a Hold, és ezt mondta az embereknek: „A Hold azt üzeni, ahogyan ő meghal és
elpusztul, nektek is meg kell halnotok, és örökké halottak lesztek.” Amikor a Hold megtudta,
mérgében felkapott egy fadarabot, és hozzávágta a nyúlhoz, azóta hasadt a nyúl felső ajka. A nyúl
sem maradt rest, össze-vissza karmolta a Holdat: ezeket a sötét foltokat látjuk a Holdon.
A görög-római mitológiában egyrészt fürgesége miatt hírvivő Hermész állata, másrészt a
termékenységet fejezi ki ebben az értelemben, ahol Aphrodité attribútuma. Erószt (Cupidót) is
gyakran ábrázolják nyúllal. Hekaté kísérője, aki a keresztutakat kísérti és a boszorkányság mestere.
A boszorkányt, de még a nyulait is rettegve tisztelték, főleg Thesszáliában. A nyúl gyorsasága jól jött a
boszorkánynak, ha üldözték, bár éppen Thesszáliában olyan volt a híre, hogy inkább előle
menekültek. Hogy az állatait megvédelmezze, elhíresztelte, hogy aki nyúlhúst eszik, az megőrül, vagy
legalább is depressziós lesz – akkori szóhasználattal melankolikus. A hiedelem máig is kísért, sokan
ódzkodnak a nyúlhústól, nehogy melankóliába essenek. Mások azért kerülik, mert a nyúl gyáva állat,
és a húsa közvetíti ezt a gyávaságot.
Leginkább Angliában maradtak fenn ezek a nyúl-bölcsességek, pl. ha egy mezei nyúl beszalad a
faluba, hamarosan tűz lesz. Baljós, ha keresztezi valakinek az útját. Ilyenkor a terhes asszony
kiszakított egy darabot a ruhájából, nehogy nyúlszájú gyermeke szülessen. Halászok nem mentek ki a
tengerre, ha átszaladt előttük egy nyúl, és ha már kint voltak a vízen, a nyúl szót nem volt szabad
kiejteni. Különösen rosszat jelentett a fehér nyúl, többnyire bányaomlást. Ebből arra gondolhatnánk,
hogy ez valami újabb hagyomány, hiszen a nyulak közül csak az angóra fehér, de nem. Úgy tudták,
hogy a közönséges nyúl ezer évig is elél, ha el nem kapja a farkas, vagy le nem lövik, persze teljesen
megőszül. A kelták számára baljós volt minden fehér állat; néha a halottak fehér galambok vagy
nyulak formájában jártak vissza kísérteni. Leicestershire-ban él még egy hagyomány, talán egy
pogány nyúláldozat emléke. Tésztában sütött nyulat készítenek, elviszik a templomba, és a pap
megáldja. Hare pie-nak nevezik ezt az ételt.
A kereszténység előtti Európában is feltűnt közmondásos termékenysége, meg a szokatlan tavaszi
viselkedése, ezért gabonaszellemként is tisztelték. Nagy szükség volt rá a szerelmi varázslásban is. A
szerelmes legény vagy lány nyulat rajzolt, és egy kis fűcsomóval együtt megégette, mondván, így égj
te is a szerelem tüzében. A meddő asszonyokkal nyúlhúst etettek. Kólika, reuma és általában minden
szerencsétlenség ellen nyúllábat hordoztak magukkal az emberek. A híres angol naplóíró, Samuel
Pepys írja a 16. század végén, hogy egyszer kólikája volt, vagy alaposan elrontotta a gyomrát, és
valaki adott neki egy nyúllábat: „Különös, hogyan működik a képzelőerő, de alig fogtam meg, azonnal
meggyógyultam, és jól vagyok azóta is.”
E rövid, a teljesség igénye nélkül készült áttekintés után talán kicsit más szemmel nézzük az ünnepi
készülődés során fontos szerephez jutó Húsvéti Nyulat, tisztábban látjuk jelentőségét és értékeljük
jelenlétét mai világunkban.
